A sáfrányt távoli világtájakon termesztett fűszer- és gyógynövénynek vélik sokan, amihez számos monda és történet kapcsolódik. Egyiptomban Kleopátra gyakran vett sáfrányos fürdőt, mivel afrodiziákumnak is tartották, ezt a fogást a görögök is alkalmazták. Legtöbben úgy vélik, hogy a sáfrány csak messzi egzotikus vidékeken terem meg, s kevesen tudják, hogy amennyiben megfelelően gondozzák, akkor a régiónkban is szépen megterem. Ennek ékes bizonyítéka a magyarkanizsai Kovács Mária által termesztett sáfrány, amit a nemrég megrendezett Zentai Gazdanapokon is megcsodálhattak a rendezvény látogatói
– Ez kétéves ültetvényemnek az eredménye – mutatott rá a kis tálkában lévő vörösesbarna bibékre, s elmondta, hogy a sáfrány nagyon jó természetes antidepresszáns, fájdalomcsillapító, görcsoldó, de befőtteket is nagyon jól lehet vele tartósítani.
– A gyógyszeriparban nagyon használják, mivel a kutatások kiderítették, hogy megakadályozza a rákos sejtek elburjánzását, de kiváló ételízesítő és ételszínesítő is – ecsetelte beszélgetőtársunk, s hozzáfűzte, hogy ezért levesbe is szokták rakni. Az igaz, hogy sok munka van vele, viszont értékes gyógynövény és szép vele dolgozni – jegyezte meg.
Az interneten található feljegyzések szerint egyetlen kiló sáfrány szálánkénti leszüretelése mintegy 450 munkaórába telik. Mária szerint nagyon oda kell figyelni, hogy a bimbónak csak a vörösesbarna árnyalatú részét szedjük ki. Nyáron nem szabad locsolni, mert a sáfrány hagymája nagyon szereti a szárazságot. Október elején kell elkezdeni locsolni, mert akkor már bújik kifelé, és akkor virágzik. Amikor kivirágzott, akkor mindent gyorsan le kell szedni, s utána oda kell figyelni a szárításra is, nehogy megégjen. A magyarkanizsai asszony szerint a régiónkban uralkodó éghajlat tökéletesen megfelel a sáfrány termesztéséhez.
Mária egyébként a zentai rendezvényen szálanként 10 dinárért kínálta az általa termesztett eredeti sáfránybibét, mert hát, ahogyan sok mindent, ezt is előszeretettel hamisítják. Mint ahogyan már a fentiekben megírtuk, a fűszert könnyen fel lehet ismerni, hiszen jellegzetes vörös, apró, vékony szálakból áll, ami minél hosszabb és sötétebb, annál jobb. A sáfrányt leggyakrabban a sáfrányos szeklicével keverik, ami úgyszintén csökkentheti az értékét, no meg persze a minőséget is. Az „igazi” sáfrányt nem egyszer összekeverik a nagyüzemi méretekben is termeszthető sáfrányos szeklicével, vagyis ahogyan még nevezik: „hamis sáfránnyal”, ez viszont enyhén keserű, és illatra, illetve ízre meg sem közelíti az aranynál is drágább társát.
Bővebben:
Az aranynál is drágább
|