“Kelj föl, rab…”

Magyarkanizsa önkormányzata szervezésében ünnepi megemlékezés lesz március 14-én az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából “Kelj föl, rab…” elnevezéssel.

Az ünnepi műsor programja:

15.30 óra: Megemlékezés és koszorúzás a Nagytemetőben

16.00 óra: A boldogság felé – kiállításmegnyitó Berki Viola (Kiskunhalas) alkotásaiból a Dobó Tihamér Képtárban

Magyarkanizsa és Kiskunhalas testvérvárosi kapcsolata 1967-ben köttetett. Azóta aktív együttműködés és jóbarátság jellemzi. A megemlékezés keretében megnyiló kiállítás a fél évszázados évforduló kapcsán megrendezésre kerülő testvévárosi programsorozat első eseménye.

Berki Viola Kiskunhalas Pro Urbe-díjasa, hagyatékának tulajdonosa a kiskunhalasi önkormányzat.

Berki Viola (1932−2001) a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanulója volt, de 1954 és 1955-ben politikai okokból kizárták, így csak 1958-ban végzett. Mestere, tanára Fónyi Géza volt. Rövid időre vissza-visszatért szülővárosába, de főként Budapesten élt.

Művészetét a narratív jelleg és saját fantáziája mellett bibliai és történelmi események befolyásolták a leginkább. Olyan látásmód megteremtésére törekedett, ahol a festőszem optikájában a történelmi időkön és sorsokon átívelő drámák, mítoszok és valóságelemek összefonódnak a festő saját élményvilágával és fantáziájával. A jellegzetes Berki Viola-kép ezért mindig jelképes, meseszerű, amelyen eltérő terekből és időkből álló részek kaleidoszkopikus összképet alkotnak.

A kiállítást megnyitja: Szakál Aurél, a Thomka János Múzeum igazgatója

Közreműködik: Babarózsa leánykar

17.00 óra: Szalmalángoszlop – ünnepi műsor a Művészetek Háza nagytermében

Közreműködnek: Gondolat-Jel Társulat, Horgosi Bartók Ifjúsági Néptánc Együttes, Gubanc−Vajdaság

Milyen lehet a viszonyunk a forradalomhoz a huszonegyedik század embereként? Mi maradt meg a márciusi ifjak, a szabadságharcosok és gondolkodók, a hősök és mártírok szellemiségéből? Tovább élnek-e eszméik, amelyekért az életüket is képesek voltak feláldozni? Petőfi Sándor a forradalom kitörésekor mindössze huszonöt éves volt, Jókai Mór csak huszonhárom, Vasvári Pál még huszonkettő sem. Fiatalok voltak, akik változtatni akartak az életükön. Tenni mertek az elnyomás ellen, saját maguk és népük szabadságáért. Mi képesek lennénk rá? Mit mond ma el nekünk, fiataloknak az ő történetük? Összeállításunk ezekre a kérdésekre keresi a választ korabeli és kortárs szerzők műveinek felhasználásával, az irodalom, a népzene és a néptánc univerzális nyelvén.