Szembe kell nézni a múlttal!

„Hetvennégy éve naponta lekanyarodott a lovas kocsi az erdészház melletti úton. Rajta szalmával letakarva agyonkínzott és meggyilkolt apáinkkal, nagyapáinkkal. A Szigetbe egy gödörbe dobálták őket. A sírt be sem temették, hiszen a szállítmányok mindennaposak voltak. Mésszel öntötték le a holtakat. A Kanizsán meggyilkoltak számát ma sem tudjuk a pontosan” – mondta emlékező beszédében dr. Forró Lajos, a Délvidék Kutatóközpont alelnöke a magyarkanizsai nagytemetőben, ahol november 2-án délután emlékeztek meg az 1944-ben ártatlanul kivégzett áldozatokról.

A Cifraszűr vegyeskórus előadásában felcsendült a Himnusz és a Szózat, Kis Tamás, a magyarkanizsai Alapfokú Zeneiskola tanára pedig hegedűn szólaltatta meg a kanizsai csendben az Ave Mariát. A síremléknél dr. Zapletán Géza tartotta meg az alkalomhoz illő szertartást, minekutána dr. Forró Lajos szólt az egybegyűlt emlékezőkhöz, leróva tiszteletét az áldozatok előtt.

– A jeltelen sírokban nyugvó magyar áldozatok tisztességes eltemetése Szerbiának kell, hogy a legfontosabb legyen. Neki kell megmutatnia, hogy elítéli az 1944–45-ös rémségek elkövetőit. Szembe kell nézni a múlttal. (…) Csak ebben a községben öt jeltelen tömegsír van, három Magyarkanizsán, egy Horgoson és egy Martonoson. Szerbiának végig kell mennie az úton, segítenie kell abban, hogy ezek az emberek megkapják a végtisztességet! Hogy aztán elmondhassák ugyanazt, mint mi, magyarok: mindent megtettünk azért, hogy lemossuk azt a gyalázatot, amit romlott emberek a népünk nevében követtek el. Ez alól nem lehet kibújni! – emlékeztetett beszédében dr. Forró Lajos.

A kegyelet koszorúit a helyi vezetőség, a Délvidék Kutatóközpont, az MNT, a VMSZ és a helyi nyugdíjas-egyesület tagjai helyezték el az emlékműnél és az első világháború katonaáldozatainak sírkertjében.

Bővebben: