Fejsztámer Róbert magyarkanizsai polgármester beszéde az 1848/49-es megemlékezés kapcsán
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplők!
Nemzeti ünnepeink sorában az 1848/49-es megemlékezés talán a legörömtelibb ünnep. A fiatalos lendület, a tettrekészség és az összefogás ünnepe. Az idealizmus győzelme a kishitűség fölött.
Bár az azóta eltelt 171 év távlatából nézve azért kicsit árnyaltabb a kép: a szabadságharcot leverték és súlyos megtorlása következett, de azt nem vitathatja el senki sem, hogy ha március idusán az ifjak nem csinálnak történelmet, akkor az önkényuralom sem kezd omlani Magyarországon. Ehhez pedig az kellett, hogy a fiatalok megragadják a pillanatot. Összefogással és bátorsággal.
Ma sincs semmi másra szükségünk: „csak” összefogásra és bátorságra. 2019. márciusában az jut eszembe, hogy ehhez erőt és kitartást magunkból és családunkból meríthetünk.
Pont ezen a héten került sor egy polgármesteri látogatásra, melynek során két községbeli családnál jártam és átadtam az év elsőszülöttjeinek az önkormányzat ajándékát. A szülői boldogság, a gyermeket körbeölelő biztonság és szeretet mindig tettenérhető, most is ezzel találkoztam. Láttam a szülők szemében, hogy készek az áldozatvállalásra, készek a védelmezésre, készek arra, hogy mindent megtegyenek gyermekükért, gyermekeikért. A jobb jövőért!
A magyarkanizsai önkormányzat pedig minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja őket. Ezért hoztuk létre a Családbarát Programot. Egyrészt összefogtuk benne az eddigi, hagyományos önkormányzati család-támogatási formákat, némelyeket kiterjesztettük, hogy minél többen részesüljenek belőle, másrészt újakat is bevezettünk. Mert meggyőződésünk, hogy a gyermekek és a családok támogatása mindenek előtt való. Nélkülük nincs jövője a közösségünknek. Követendő példaként kell tekintenünk a szülők kitartására, küzdelmére, bátorságára. Így kell megőriznünk szülőföldünket, magyarságunkat, nemzeti összetartozásunkat is, ahogyan ők harcolnak gyermekeik boldogulásáért.
Sokan úgy tartják, hogy Világosnál minden elveszett. Valóban: a magyar sereg másfél évnyi küzdelem után letette a fegyvert a túlerővel szemben. Azonban nekünk, az utókornak példát adott halált megvető bátorságból és becsületből. Arról, hogy ki kell tartanunk az olyan erkölcsi értékek mellett, mint amilyen a család és a szülőföld.
Nekünk, vajdasági magyaroknak pedig különösen azt fontos megértenünk, hogy a különbözőségeink ellenére egyek vagyunk és csak együtt, összefogásban tudunk megmaradni. Csak így tudjuk megőrizni évezredes nemzeti értékeinket, kultúránkat, nyelvünket, hagyományainkat. Az 1848. március 15-én utcára özönlő tömeg sem volt egységes: bizonyos, hogy voltak közöttük jobb- és baloldali irányultságúak, liberálisok és konzervatívok, hevesebb vérmérsékletűek és tárgyalni készek… Mégis a közös cél egységbe kovácsolta őket. Tudták, hogy „A haza mindenekelőtt…”, hogy vállt vállnak vetve, együtt kell kiállniuk a követeléseik mellett. 1848. márciusában az ellentétek háttérbe szorultak és csak a közösség, a nemzet számított.
Németh László szavait idézem: „A magyar szellem száz év hihetetlen nyomása alatt beért. Sorsa azonban mégis csak azon dől el, mennyit őrzött meg abból az ifjúságból, amellyel 1848. március 15-én a Pilvaxból az utcára kiment.”
Kedves Nemzettársaim, Magyarkanizsa Község Polgárai!
Mi mennyit őriztünk meg Petőfiék ifjúságából, tettrekészségéből, bátorságából? Megmaradt-e bennünk az elkötelezettség a nemzet iránt, a szülőföld iránt? „Itt élned, halnod kell…” – énekeltük közösen egy órája a helyi Nagytemetőben a megemlékezésen. És ez nem politikai vagy közéleti kérdés, hanem mindannyiunk közös feladata. Mindannyiunk dolga, hogy Magyarkanizsa községet – minden értékével együtt – megőrizzük, megtartsuk, átadjuk gyermekeinknek! Mert különben szétszóródunk a nagyvilágban, mint hamu a szélben.
Én tudom, hogy községünkben van erő, van összetartás, a családokban kitartás és azt is, hogy együtt többre vagyunk képesek! Köszönöm, hogy nem mondanak le a nemzetről, nem mondanak le közösségünkről és a hétköznapokban is a jobb jövőért dolgoznak!
Mindenkinek méltó és összetartozásunkban megerősítő emlékezést kívánok!
Fejsztámer Róbert
magyarkanizsai polgármester
