Megemlékezés az aradi vértanúkra

„Merítsünk erőt az aradi vértanúk hazáért, embertársaikért tudatosan és megfontoltan hozott áldozataiból, emberi nagyságuk pedig szolgáljon példaként” — hangzott el a Nagytemetőben megtartott önkormányzati megemlékezésen.

Az aradi vértanúk emlékművénél Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa polgármestere és helyettese, Nebojša Rakić koszorúzott, továbbá Magyarország szabadkai főkonzulátusa nevében dr. Kaizinger Tibor első beosztott konzul, a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Bajusz Koncz Ágnes, Magyarkanizsa Helyi Közössége nevében Berec Sándor és Mányi Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség képviseletében Lackó Róbert, a párt intézőbizottságának tagja, a VMSZ községi szervezete nevében Huzsvár Ervin elnök és Újvári Zsombor tag, a Gyöngyszemeink Iskoláskor Előtti Intézményből pedig Körmöci Valéria igazgatóhelyettes helyezte el a koszorút.

Kávai Szabolcs történész beszédében elmondta, meggyőződése, hogy az aradi vértanúk életútja által közelebb tudja hozni a hallgatósághoz az októberi gyásznapot. Két évvel ezelőtt Vécsey Károlyról, tavaly Damjanich Jánosról szólt, ezúttal pedig a délvidéki kötődésű Kiss Ernő életét tárta fel.

— A nagybirtokos, örmény—magyar származású család földjei a Bánságban voltak. Kiss Ernő katonai pályára lépett. Az addig feltétlen királyhűségéről közismert magyar nábob életét az 1848-as forradalom gyökeresen megváltoztatta. A történelemformáló napokban szülőföldje közelében, Nagykikindán teljesített szolgálatot. Az első naptól kezdve az új felelős magyar kormány szolgálatában állt. Szükség is volt a tapasztalt tisztekre, hiszen éppen itt, a déli végeken kezdődtek a harcok. A bécsi kormány által alattomosan fellázított szerb csapatok ellen aratta első győzelmét a nemzetőrökkel megerősített magyar honvédség. 1848. szeptember 2-án Kiss Ernő parancsnoksága alatt a magyar csapatok elfoglalták a Tisza bal partján felépített perlaszi szerb sáncot, Titellel szemben. Ebben a csatában 5000 magyar és ugyanennyi szerb katona csapott össze. A kiváló hadvezetés, a fegyelmezettség, valamint a tüzérség és a gyalogság összehangoltsága döntötte el a csata kimenetelét. Kiss Ernő személyes bátorságával magával ragadta altisztjeit és katonáit is. Később a temesvári ütközetben három lovat is kilőttek alóla, de ő sértetlenül végigharcolta a csatát. Katonái körében az a legenda terjedt el róla, hogy nem fogja a golyó. Később az aradi kivégzésen is túlélte az első sortüzet. Két golyó elkerülte, a harmadik csak a vállát horzsolta. Végül hóhérai közvetlen közelről lőtték főbe. A kivégzésekor ötvenéves tábornok földi maradványai többszöri újratemetés és viszontagság után az általa alapított eleméri templomkriptában nyertek nyugalmat.

A Cifraszűr vegyes kórus előadásában a megemlékezés hagyományosan a magyar himnusszal kezdődött, majd a Szózattal ért véget. Fellépett még Asztalos Alfréd zenetanár. A nemzeti gyásznap alkalmából ft. Horváth Ákos káplán tartotta meg az alkalomhoz illő egyházi szertartást.

Bővebben: