Megemlékezés a Csákó-halmon

A községnapi rendezvénysorozat első helyszíne az Oromhegyes határában álló Csákó-halom volt. A magyarkanizsai önkormányzat elöljárói és intézményeinek vezetői október 17-én, pénteken helyezték el az új táblát ezen az emlékhelyen. A jelenlévőket Lackó Róbert, a Magyarkanizsai Községi Képviselő-testület elnöke köszöntötte és tartott rövid történelmi megemlékezést.

„A Csákó-halmon történő évenkénti emléktábla-avatás nem túl régi hagyomány Magyarkanizsa községben. De mi évről évre mégis itt ünnepelünk közösen, még ha mostoha hozzánk az időjárás, akkor is. S így évről évre bizonyítjuk, hogy a hagyomány, ha közösségépítő erővel találkozik, minden koron megtalálja helyét és szerepét az emberek tudatában. Ez a hely emlékeztet bennünket a közös sors vállalására, az elődök munkájára és a térséghez kötődő gazdag múltra.

Az idén lehelyezett emléktáblán, a hagyományt folytatva egy újabb évszázad eseményét tartalmazó felirat áll. Mivel az emlékhely táblái egyre korábbi időknek állítanak emléket, idén a XIII. század van soron. Az akkori történelmi események közül az 1240-es dátumot vésettük a táblára, mely azért jelentős, mert eddig az évig volt Knesa a Pannonhalmi apátság birtoka.

A középkori okiratos források szerint Kanizsa királyi birtok volt, 1093-ban pedig a Pannonhalmi Benedek-rendi Apátsághoz került a Miroth nevű halastóval egyetemben. Ekkor a mai Budzsák városrész helyén egy másik település is létezett Szatmár néven, amely a Száva-Szentdemeteri Apátság (a mai Szávaszentdemeter, Sremska Mitrovica) birtoka volt.

A tatárjárás előtt, az 1240. évi összeírás szerint a településnek 27 háznépe, vagyis kb. 135 lakosa volt. Foglalkozásukra nézve lovas jobbágyok, halászok, szekeresek voltak. A tatárjárás, majd a törökdúlás idején azonban a település teljesen elpusztult, helyette a korabeli források is csak Földvárat említenek.“